A meglepetéstől szóhoz sem jutottam, de szerencsére B. Zoltán érvelését hallgatva visszanyertem higgadtságomat. Elmondtam, mennyire megtisztelnek a meghívással, és befejeztük a beszélgetést.
Az útra március 23-án került sor. Reggel 6-kor találkoztunk Ferihegyen, a kormányváróban. Az autóútra Sárvártól három órát szántunk, ezért két órakor kellett felkelnem. Nem szeretek sötétben utazni, de az előttem álló nap programjaira gondoltam, és nem a hajnali megpróbáltatásokra. A kocsiban velem utazott még Szombathelyről Sz. Kálmán főorvos, a Batthyány-Strattmann Társaság vezetője. Első alkalommal indultam Ferihegyről a kormányváróból, ami új élményt jelentett. A légkör - gondolom előítélettel - az elmúlt fél évszázadban nem sokat változott. A pozíciónak szóló udvarias kiszolgálás, welcome-drink a nap minden órájában, magyar- és külföldi napilapok, hetilapok gazdag választéka.
Megérkezik a köztársasági elnök, mehetünk a repülőgépre. Miközben a felszálláshoz készülődünk, az elnök úr köszönt minket, és jó utat kíván. L. János volt KDNP-s miniszter mellé kerülök. Az utaskísérő azonnal hozza a reggelihez szóló menükártyát. Tapasztalatlanságomat jelzi, hogy a kínálatot úgy értelmezem, háromféle reggeliből kellene választani. Mire meghoznám ezt a fontos döntést, hozzák is az első fogást. Rövid időn belül kiderül, hogy az étlap összes ajánlatát felszolgálják. Szívesen innék a nagy izgalomra egy pohár pezsgőt, végtére is már öt órája úton vagyunk, de az illendőség visszatart. Amikor látom, hogy Antall József valahai osztálytársa, ma a Magyar Máltai Lovagok elnöke ír krémlikőrt kér, én is veszem a bátorságot, és száraz pezsgőt rendelek. A szomszédom láthatóan nagy tapasztalatokkal rendelkezik, és a felszolgált áfonya lekvárból kér egypár kis üveggel, mondván, hogy a felesége ezt használja ikonfestéshez. Gondoltam, már ezért az információért érdemes volt eljönnöm, és hol van még a nap vége! A repülőn tekintélyes személyek ülnek. Az Orbán-és a Meggyesi-kormány egy-két minisztere, Göncz Árpádné, Orbán Viktor felesége, a parlamenti pártok és a sajtó képviselői, a köztársasági elnök kísérete.
Sárvárról igen hideg időben indultam, téli ruházatban, de Rómában későtavaszi idő fogadott minket. A Ciampino repülőtér VIP- várójában E.G., a vatikáni magyar nagykövet, és K.I., római magyar nagykövet kávéval, teával vártak bennünket. Rövid pihenő után indultunk is a Vatikánvárosba. A Szent Péter tér sok ezer hívővel van tele, kiderült, ezen a napon öt személyt is boldoggá avatnak. Batthány-Strattmann herceg mellett spanyol, svájci, portugál és dél-amerikai apácák és papok részesülnek ebben a nagy elismerésben.
A „szentélyben”, a hetedik sorban kaptunk helyet. Mellettem KDNP-s és SZDSZ-es parlamenti képviselő ül. Gondolom, utóbbit inkább a hely szelleme, mint a boldoggá avatási szertartás inspirálta az utazásra. A sorban előttünk a burgenlandi politikai elit feszít, ennyivel nagyobb a lobbi-erejük még a Vatikánban is. Csillogó napsütésben kezdődik az istentisztelet. Fejünk felett helikopter köröz, terrorfenyegetést kaptak az előző napokban az olaszok. Közben elindult a római maraton is, résztvevői a XII. Pius téren érintik a hívők utolsó sorait, így kölcsönözve Jiri Menzel-i hangulatot az eseménynek. XII. János-Pál fáradtnak tűnik, de a mise több mint kétórás. A Szent Péter-bazilika ablakaiból a boldoggá avatottak hatalmas portréit lengeti a szél. Nagyon büszke vagyok K. N. Ádám molinójára, természetesen az ő portréját látom a legsikerültebbnek. Jó érzés lehet rokonainak, barátainak mindezt a magyar televízióban, élő adásában látni. A teret szegélyező oszlopsor tetején a magasban fotósok hada. Észreveszem közöttük B. Sándort is a Vas Népétől. Később kaptam tőle egy fotót, amelyen a mi delegációnk is látszik. A nap nagyon erősen süt, amire – március lévén - senki sem számított. A szentmise végére leég a homlokom. A szertartás végén a köztársasági elnököt és szűk kíséretét II. János Pál pápa elé az oltárhoz kísérik. Közöttük van Sz. Kálmán főorvos is.
A mise végeztével keresztülrohanunk a Szent Péter-bazilikán, és busszal megyünk a Ponte Sisto szállodába ebédelni. Az ebédre a szálloda belső udvarán, narancsfák árnyékában kerül sor. Igazán meghitt a hangulat. Ebéd után kapunk egy kis pihenőt, ebből a célból lefoglaltak egy-két szobát, hogy legyen alkalmunk tisztálkodni is. Pihenésre nincs idő, S. Zsolt KDNP-s képviselő vicceivel leköti a társaságot. Nagyhangú ember, láthatóan hozzászokott az efféle rendezvényekhez. H. Gyula szocialista képviselő, gondolom, az egyensúly kedvéért igyekszik lépést tartani vele, a viccre egy másik viccel válaszol. Magyarországon gyakran hozzák fel példaként a nyugati politikusokat, akik úgymond a parlamenti bírálatban nem kímélik egymást, de az országházzal szembeni kocsmákban már együtt söröznek. Úgy tűnik, Rómának vagy boldog Batthány-Strattmann Lászlónak áldásos hatása van az ellenfelekre.
A Pápai Magyar Intézetbe gyalog sétálunk a Tevere partján, igazán szép tavaszi időben. Az intézet díszterme zsúfolásig megtelt. Ennyi bíborost és püspököt egy helyen én még nem láttam. Itt vannak a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, de megjelentek osztrák politikusok is. Maria R.Kallaht egészségügyi minisztert én mutatom be Cs. Juditnak, magyar partnerének, és felajánlom nekik, hogy első hivatalos találkozásukra a vasi megyeházán kerüljön sor. Lehet, hogy a kiváló hangulat tette, de mindketten igent mondtak a szombathelyi találkozóra.
Az osztrák miniszter asszonyt régebb óta ismerem. Magyar gróf a férje, akiről mostanában a Grippen botránnyal kapcsolatban jelennek meg hírek. Egyszer meghívtak vacsorára a burgenlandi birtokukra. Ott tapasztaltam először, hogy a falra függesztett ülésrend van. Középen ült a házigazda, vele szemben pedig a felesége. A vendégeket aztán fontossági sorrendben a vendéglátók mellől jobbra indulva, két félkörben helyezték el. Megbecsültek, hisz a miniszter asszony mellé ülhettem. Győri kollégám kicsit távolabbra került, látszott az arcán, hogy nem esett jól neki ez az ültetési rend. Lehet, hogy azt is figyelembe vették, ki tud németül. A társaságban volt még Magyarország bécsi nagykövete, és több családtag. Közülük egyik Japán tiszteletbeli főkonzulja, a másik talán a gróf édesapja, aki a Máltai Lovagrend valamelyik nagy vezetője. Közel voltunk a magyar határhoz, nem lepődtem meg, hogy a személyzet magyar. A burgenlandi idegenforgalmat magyar vendégmunkások tartják életben, a politikusok mégis mindent megtesznek, hogy a munkaerő szabad áramlását korlátozzák. Azóta már tudom, nagy lobbista a gróf, vadászkastélyában rendszeresen fordultak meg magyar miniszterek. A szóbeszéd szerint járt nála O.V. és GY. F. is, természetesen nem egy időben.
A fogadás előtt a Pápai Magyar Intézetben az egri érsek tartott beszédet, pohárköszöntőt pedig a köztársasági elnök mondott. A tartalma rendben volt, a formája azonban nagyon szürkére sikeredett. Egy tapasztalt jogászprofesszortól nem ilyen beszédet vár az ember. A fogadás egyébként kifogástalan volt. Tapasztalatom, hogy Olaszországban vannak a legkiválóbb fogadások, igaz ezúttal a költségeket a Vas megyei megyéspüspök viselte. Megtudtam azt is, hogy az esemény tiszteletére volt egy másik fogadás is később Bécsben, azt pedig a magyar nagykövet adta. Így ünnepelték meg a sógorok Batthyány-Strattmann László boldoggá avatását, amit herceg burgenlandi birtokai okán saját érdemüknek tekintettek. Azóta, hogy Liszt Ferenc Bayreuth-i sírjánál láttam egy burgenlandi címerrel díszített táblát, rajta a felirattal: „Burgenland nagy szülöttjének tisztelettel”, már nem lepődök meg a burgenlandi politikusok tolakodásán.
Minden jónak vége szakad egyszer, elérkezett a visszaindulás ideje. Késő délután busszal vittek ki minket a reptérre, aztán rövid búcsúzkodás után indultunk vissza Budapestre. A terv szerint 18.40-kor megérkeztünk a ferihegyi repülőtérre. Este tízkor már Sárváron voltam, így nem volt akadálya annak, hogy a hétfő reggeli előadásomat megtartsam a Berzsenyi Főiskolán. Kassák Lajos párizsi utazását megörökítő versének sorai jutottak eszembe, kicsit módosítva az én utamra is érvényesnek vélem: láttam Rómát, de nem láttam semmit. Mikor hétfőn este a barátaim megjegyezték, nem láttak a vasárnapi istentiszteleten, némi büszkeséggel jegyeztem meg, nem is láthattak, mert a pápánál jártam.
